Nemcsak elmondták a verseket, hanem valóban életre hívták őket a Magyar Költészet Napján rendezett különleges versmaratonon. A mikrofonhoz egymás után léptek oda a résztvevők, fiatalok és idősebbek, civilek, alkotók és verskedvelők, mintha valóban egymásnak adnák tovább a szót. A sorok hol szavalatként, hol dallamként, hol pedig frissen született saját költeményként érkeztek meg a közönséghez.

A program szépségét éppen az adta, hogy minden megszólalás más hangulatot hozott. Volt, aki megzenésített versekkel állt a közönség elé, más a saját írását osztotta meg, és akadt olyan is, aki egy jól ismert klasszikust mondott el úgy, hogy a teremben egy pillanatra minden elcsendesedett.

A civil közösségek is aktívan kapcsolódtak a programhoz, köztük a Nyugdíjas Értelmiségi Klub. Innen érkezett Ürmös Terike is, akit sokan régóta a versek szeretetével azonosítanak. Egykori pedagógusként nemzedékeket kísért végig, most pedig ugyanazzal a belső figyelemmel fordult a hallgatóság felé, amely egy jó versmondást igazán emlékezetessé tud tenni.

A versmaraton az utolsó sorral sem zárult le teljesen. Kép- és hangfelvételek is készültek, ezekből hamarosan összeállítás látható majd a legnagyobb videómegosztón. Így abból a délutánból, amikor a versek újra közös térré váltak, valamennyi megőrizhető.