Előkerülnek a csoki nyulak és hímes tojások, a barka, a sonka, a kalács, a kisbárány és kis nyuszi. Az emberek tojásfát állítanak, a gyerekek a kertben keresik az ajándékokat, a férfiak locsolni mennek.

A tojás sok vallásban egyetemes szimbólum sok évezrede, az új életet, az újjászületést és a termékenységet jelképezi. A húsvéti tojásdíszítés egyes források szerint a 13. századra nyúlik vissza. Ennek a szokásnak az egyik magyarázata, hogy tojást tilos volt fogyasztani a nagyböjt 40 napjában. A csirkék azonban továbbra is tojtak, ezért gyakran gyűjtötték és díszítették őket. Régen növényi színezékkel, természetes anyagokkal festettek tojást az asszonyok, ma a lehetőségek tárháza gyakorlatilag végtelen.

Egyes források szerint a húsvéti nyuszi, aki húsvét reggelén meglátogatja a gyerekeket, a német protestánsok találmánya volt; az Osterhase vagy a „Húsvéti nyúl” tojást és édességet vitt a „jó gyerekeknek”, ugyanúgy, ahogy a Mikulás hozott ajándékot decemberben. Kezdetben a gyerekek fészkeket készítettek a húsvéti nyusziknak kalapból vagy dobozból; végül ezeket felváltották a ma használt kosarak.

Népszerű húsvéti szimbólum a bárány is. A húsvéti bárány mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért.

A húsvéti sonka fogyasztása szintén ősi, a kereszténység előtti időkből származó szokás. A disznó a szerencse és a jólét ősi szimbóluma. A kalács, a kenyér a bőséget, a jólétet jelképezik, a nagyböjt lezárultával fogyasztják.

Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor az emberek ruhájukat és lombos pálmaágakat terítettek a Megváltó elé az útra, ma ennek emlékére szentelnek barkát a templomokban. De a barka kora tavaszi virágként az újjászületés szimbóluma is. Bolyhos virágainak különleges gyógyerőt tulajdonítottak régen. Ha a családi tűzhelybe dobták, megóvta a házat a bajoktól.

Forrás: Sokszínű Vidék