Számunkra titokzatos egy szerzetes élete, a világtól való elvonulás. Már a kereszténység megjelenése előtt feltört az életformára való igény, hiszen a remeteség a szerzetesség legősibb formája. Szerzetesrendeket sokféleképpen lehet csoportosítani. A férfi és női rendeken túl, ott vannak a koldulórendek: a ferences, a domonkos, vagy a karmelita, a monasztikus rendek, mint a bencés, kamalduli és premontrei, ezen kívül létezik remete, mint a karthauzi vagy a pálos, valamint lovag- és ispotályos rend is.

Ahol a csend lakik, ott minél jobban ritkulnak a szavak, és annál jobban sűrűsödik az igazság. Ez is lehetett volna a jelmondata az egykoron Oroszlány szomszédságában élő fehér csuhás, hallgatag remetéknek.

A Majkon élő kamalduli rend hazai története az 1730-as években kezdődött és szorosan összefügg az Esterházy család életével. Magát a rendet Szent Romuald alapította 980 körül Itáliában. Hazánkban Majkpuszta akkori birtokosa, Esterházy József nevéhez fűződik a rend hazai létrehozása. Az öltözetük miatt fehér barátoknak is nevezett szerzetesek legfőbb fogadalma: a némaság. A fogadalmat tett szerzetesek egymással sem kommunikálhattak, nemhogy a külvilággal. Beszélniük évente két alkalommal, három-három napig lehetett. Küldetésük, hogy imádkozzanak mindenkiért a világon, azokért is, akik maguk sohasem fordultak Istenhez.

A szerzetesek itt csupán fél évszázadig maradhattak, miután II. József 1782-ben feloszlatta a rendet.