A Rákóczi Szövetség oroszlányi szervezetének rendezvényén Nagy Csaba elnök köszöntötte a megjelenteket, s mutatta be az ELTE docensét, aki kutatásai nyomán nem egy esetben új megvilágításba helyezte a fejedelem tevékenységét, s az általa irányított szabadságharcot.

Mint az elhangzott, sajnálatos, hogy az iskolai tankönyvekből ma sem tudható meg több Rákócziról, mint egy emberöltővel ezelőtt, pedig azóta számtalan új kutatási eredmény gazdagította a kor megismerését. Még mindig, mint bujdosót emlegetik, pedig immár tény, hogy politikai emigránsként élte meg a szatmári békét követő időszakot.

A török megszállást követően a magyar politikai elit nagy reményekkel várta, hogy megvalósul hazánkban a rendi parlamentarizmus, és bekövetkezzenek a pénzügyi, gazdasági, társadalmi reformok, azonban csalódniuk kellett. A Habsburg ház abszolutizmusa jól működő birodalmat épített ki, s ebben nem jutott szerep a magyar elitnek, amely kiszorul az ország irányításából.

A Rákóczi szabadságharcnak egyszerre kellett volna megvalósítania a reformokat, miközben komoly társadalmi változásoknak is be kellett volna következnie. Erre azonban nem volt elég idő.

S, hogy miért is bukott el a fejedelem vezette felkelés? Ennek elsősorban gazdasági okai voltak, hiszen a Habsburg ház erőforrásai sokszorosan meghaladták a magyarok lehetőségeit. Ugyanakkor az európai nagyhatalmak sem álltak mögé a felkelésnek, aminek elsősorban politikai okai voltak. 1711. április 30-án tette le a fegyvert a mintegy 12 ezer főből álló kuruc hadsereg, befejezve az 1703 óta tartó, II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc küzdelmeit.

Az előadást követően a résztvevők a főúton lévő Rákóczi szoborhoz vonultak, ahol Lazók Zoltán polgármester, Várkonyi Gábor és Nagy Csaba helyezte el az emlékezés és tisztelet koszorúját, aminek az is aktualitást adott, hogy március 27-ét, Erdély és Magyarország fejedelmének, a Rákóczi-szabadságharc vezetőjének születésnapját az Országgyűlés emléknappá nyilvánította.