Reggel hétkor megérkezett a 207 kilós hízó a Szlovák Tájházhoz. A feldolgozás a pajta mögött indult. Pörzsöltek, tisztítottak, daraboltak, majd a húst bevitték a pajtába, ahol folytatódott a munka.

A programot a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat rendszeresen a tájházban tartja. Szabó Istvánné, a helyi szlovák önkormányzat elnöke szerint az a cél, hogy a gyerekek ne csak halljanak a disznótorról, hanem lássák is a feldolgozás lépéseit, és azt is, mi kerül a végén az asztalra. „Van, akinek ez otthonról ismerős a nagyszülők miatt, de sokan itt látnak először ilyet” – fogalmazott.

Óvodások és iskolások a tájház udvarán a pörzsöléstől a darabolásig követték a munkát. Végig kérdeztek, és lépésről lépésre megértették, mi miért következik, hogyan használják a disznótorhoz tartozó eszközöket, és mi készül a feldolgozott húsból. A magyarázatok arra is rávilágítottak, hogy a disznóvágás régen közösségi eseménynek számított. A munka közben sokat beszélgettek, segítettek egymásnak, és együtt, hasznosan töltötték az időt.

Közben készültek az ételek is. Óriási üstben húsleves főtt, rotyogott a káposzta, és készültek a jellegzetes fogások. Hurka, kolbász és disznósajt is került az asztalra.