Zámbó Kornél 1938. február 14-én született Téten. Már nyolcadikos korában megfogalmazta: „a festészeten kívül semmi más nem érdekli.” Ezt az elhivatottságot követte egész életében. Tanulmányait az Egri Tanítóképző Főiskola földrajz–rajz szakán kezdte, ahol már korán megmutatkozott kivételes rajzkészsége és vizuális érzékenysége. Mestere, Jakuba János hatására fordult egyre tudatosabban a képzőművészet felé. Ezt követően a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán folytatta tanulmányait, ahol a neves Domanovszky Endre irányításával mélyítette el festészeti tudását. A főiskolán szerzett diplomáját 1971-ben kapta meg, klasszikus képzőművészeti alapokra építkező, de már saját hangot kereső alkotóként.

Pályáját Tatán kezdte, majd 1969-től Oroszlányban élt és alkotott. Művészetét kezdetben a realista tájképek jellemezték, különös figyelmet fordítva a dunántúli népéletre és a bányászvilágra. Későbbi munkáiban egyre inkább megjelentek a groteszk és filozofikus elemek, amelyek sajátos, egyéni hangvételű festészetét jellemezték.

Alkotásai számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepeltek, többek között Zürichben, Münchenben, Torontóban és Bécsben. Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a soproni Bányászati Múzeumban és a tatai Kuny Domonkos Múzeumban. Köztéri munkái Oroszlányban, Tatabányán és Budapesten is láthatók – sgraffitók, mozaik- és kerámia domborművek formájában.

2012-ben Oroszlány Város Díszpolgára címet kapott, amellyel a város vezetése nemcsak több évtizedes, magas színvonalú művészi munkásságát ismerte el, hanem azt az elkötelezett, közösségformáló szerepet is, amelyet Zámbó Kornél Oroszlány kulturális életében betöltött. Alkotásaival, tanári tevékenységével, kiállításaival és művészeti örökségvédelmi munkájával mély nyomot hagyott a város arculatában és szellemi közegében. Ugyanebben az évben kiemelten fontos feladatot vállalt magára a város vizuális örökségének megőrzésében: aktív közreműködője volt annak a restaurátori munkának, amely során kilenc, az 1950-es évek végén készült sgraffito technikájú faliképet újítottak fel Oroszlány különböző pontjain. A helyreállítás során nem az eredeti alkotások puszta másolása volt a cél – Zámbó Kornél saját művészi látásmódját is beleszőtte az újragondolt képekbe, így azok nemcsak emlékeztetnek a múlt értékeire, hanem egyúttal az ő alkotói egyéniségét is tükrözik.

Művészi hitvallását így fogalmazta meg:

„Mindig is az volt a művészet funkciója, hogy tükrözze a valóságot. Én a koromat tolmácsolom.”

Oroszlány Város Önkormányzata Zámbó Kornélt saját halottjának tekinti.

A család a művész búcsúztatásáról később ad tájékoztatást.

Emlékét tisztelettel és megbecsüléssel őrizzük.