A nagy érdeklődés Zelovits Gábor bútor restaurátor „Amikor a történelem valósággá válik a jelenben” című vetített képes előadásának volt köszönhető. A móri mester elavult, szétesett, szúette bútorokba lehel új életet. A mindenre elszánt asztalos szerint ritka a menthetetlen darab, hiszen állapottól függetlenül mindegyik bútornak lelke van.

A rendkívül érdekes prezentáció elején elmondta, hogy gyakran sürgölődött nagyapja mellett az asztalosműhelyben, itt ragadta magával a gyalult deszkák illata és szépsége, ahogy ő fogalmaz, az a hangulat örökre beégett a lelkébe. A világ számos országát bejárva képezte magát a bútor restaurálás legmagasabb szakmai szintjének elsajátítására, hiszen az ódon asztalok, komódok, szekrények között nincs két egyforma.

Fotókon keresztül, mély átéléssel mutatta be azokat a bútorokat, melyek felújításuk alkalmával igazán a szívéhez nőttek: a lambergi gróf, Szécsen Miklós egykori barokk étkező asztalát, a lengyeltóti Zichy kastélyból származó fotelokat, a nádasdladányi kastélyból származó biedermeier kanapét, a gödöllői kastély bútorai közül való állótükröt, valamint a budafoki Csimcsik kerthelység cimbalomját.

Ezek a régi, viseltes és koros darabok akár százévesek is lehetnek, belátható, hogy újjászületésükhöz kell egy csipetnyi művészi hajlam, no meg fantázia és türelem. Ilyen igényes munkát csak az tud elvégezni, aki szenvedéllyel teszi a dolgát. Aki szívét és lelkét teszi bele abba, amit csinál.

“Meg kell adni a bútoroknak a nekik kijáró tiszteletet” – magyarázta a mester, és hozzátette, hogy ő éppen a hitelesség miatt mindig a régi korok eszközeivel végzi a felújítást. Többek között meleg enyvvel dolgozik, a felületeket habkőporral tömíti, a fényezésre sellakkot használ. Annak idején, a bútorkészítés aranykorában is így dolgoztak a mesterek.

A restaurált bútorokat látva garantált, hogy aki elvisz Zelovits Gáborhoz felújítatni egy lomnak tűnő darabot, antik kincset kap vissza.