Magyarországon ezt az ünnepi mozzanatot a történelmi emlékezet szerint 1949-ben vezette be a politikai akarat: az új kenyér ünnepével próbálták ellensúlyozni a Szent István nap szakrális jellegét. Volt mire építkezni, hiszen Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1899-ben rendeletbe foglalta a század végi forrongó agrármozgalmak lecsendesítése, illetve a földesúr és az aratók közötti jó viszony helyreállítása érdekében az aratóünnepek felújítását.

Másrészt Szent István napjához kötődtek aratáshoz kapcsolódó tilalmak és előírások: igyekeztek, hogy István még a zabot se kapja lábon, és többnyire augusztus 20. után sütötték meg az első új kenyeret. Az államalapítás ünnepén több felekezet képviselője és ünneplők széles tömege előtti kenyérbemutatás azonban sokkal inkább nemzeti jellegű rituálé, mint vallásos ünnep.