A Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár kiállítótermében Tóth Dominik történész „Eger várának híres védelmezője” címmel tartott vetített képes előadást, melyen halálának 450. évfordulója alkalmából a XVI. századi magyar történelem egyik kiemelkedő alakjáról, Dobó István felvidéki katonáról emlékezett meg.

Dobó Szerednyén született 1500 körül. A Kárpátalján fekvő település ma Ukrajnához tartozik. Életének kiemelkedő periódusa az a négy esztendő volt 1548–1552 között, amikor Egerben a vár kapitányaként szolgált, és példamutatóan irányította 38 napon át a korabeli világ egyik meghatározó hadseregével szembeni hősies helytállást. A több, mint 70 évet élt egri hőst családi birtokának templomában helyezték örök nyugalomra 1572-ben. A falu, Dobóruszka ma Szlovákiában van.

Mindhárom országban a magyarság fontosnak tartja a haza megvédéséért az egyenlőtlen küzdelmet is vállaló egri várkapitány emlékezetének ápolását. Személye szimbólummá vált, példaként szolgál arra, hogy ma is végződhet jól, eredményesen a kilátástalannak tűnő küzdelem is.

Eger 1552-es védelmét a 19. században kezdték újra példaként emlegetni és ekkor vált egyre fontosabbá az esemény mellett annak üzenete is. Székely Bertalan a kiegyezés évében festette meg az „Egri nők” című képét. Festményének üzenete a maga korának szólt: a szabadságharc bukásán kesergőknek, reményt vesztőknek üzent. Ecsetvonásaival rámutatott arra, hogy a „gyengébbek”, a nők is képesek voltak szablyát ragadni és szembeszállni az edzett, gyakorlott török harcosokkal.

Dobó István jelleme ellentmondásos, mint a kor is, amiben élt. Voltak hibái, de azok eltörpülnek a hazaszeretete, áldozatvállalása, helytállása mellett. A sors nem bánt fukarul vele. Volt része bőven jóban, de a baj és keserűség sem kerülte el. Minél jobban megismerjük hányatott életét, annál jobban csodáljuk kitartását, kiváló szervezőkészségét, katonai érdemeit.