Hazánkban 1984 április 18-án tartották meg először e jeles napot, amiről azóta minden évben egyre szélesebb körben, egyre több országban tartanak megemlékezést.

Az elsődleges cél, hogy a műemlékvédelem közüggyé váljon, a társadalom minél szélesebb rétegei ébredjenek rá, hogy múltunk, kulturális örökségünk érték és lehetőség. Kulturális, gazdasági, közösségi, történelmi hagyományaink megőrzése nélkül nincs saját jövőnk, arctalanul mások megbecsülésére sem számíthatunk. Ugyanakkor az a kincs, amiért mi vagyunk a felelősek, mások számára is érték. Minden kultúra az egyetemes kultúra része, de hogy igazán azzá tud-e válni, az elsősorban az adott közösségen múlik, akik helyben felelősek értékeik védelméért.

Más tisztelheti és elismerheti örökségünket, de távolról ebből csak annyi látszik, amennyit látni engedünk, csak annyi értelmezhető, amennyit magunk feltárunk belőle. Önbecsülésünktől függ hagyományainkhoz való kötődésünk. Mások irántunk való tisztelete elsősorban azon alapul, hogy hogyan ápoljuk hagyományainkat, hogyan tesszük érthetővé kultúránkat. A műemlékvédelem a nemzet, a közösség összetartó erejének legfőbb szimbóluma és akkor ad rangot a helynek, ha mindenki számára hitelesen tudja átadni történeti, kulturális, eszmei értékéből fakadó üzenetét.

Az egyre nagyobb veszélynek kitett természeti és kulturális örökségek védelmére 1972-ben az UNESCO elfogadta az 1975-től életbe lépő Világörökségi Egyezményt.