Engedjék meg, hogy gondolataimat egy rövid visszaemlékezéssel kezdjem, a nem is olyan távoli múltra. Mindössze néhány évtizede volt, amikor advent és karácsony eljövetelével az emberek nem úgy ünnepeltek, hogy fényárban úszott az egész ország, és reklámok özöne hívta fel a figyelmet az ajándékok bő választékára.

Az ünnep elsősorban a lelkekben ragyogott fel. A fényt, az adventi koszorún és karácsonykor a fenyőfákon a nyugodt, békés lángú gyertya adta, amely az emberek szívét melegséggel és örömmel töltötte meg.

Régen nem volt lehetőségük az embereknek drága, a valódi igényeket felülmúló, sokszor felesleges ajándékokkal meglepni egymást. Nem kötelezték el magukat bankoknak azért, hogy drága ajándékokat vásároljanak.

Nem is volt erre szükségük, mert egyszerű ajándékaikat a legszebbel, a szívből fakadó szeretettel csomagolták. A fenyőfát dióval, almával, mézeskaláccsal és színes papírlánccal díszítették fel, mely talán nagyobb örömet jelentett, mint ma a legdíszesebb, legpazarabb fenyőfa. Egyszerű, mégis a legszebb, és hasznos dolgokkal ajándékozták meg egymást, amit sok esetben maguk készítettek, mert tudták mivel szereznek örömet szeretteiknek, vagy a másik embernek.

De a világ megváltozott körülöttünk, és mi magunk is. Ma már nem az igazi emberi értékekre figyelünk, mint szeretet, becsület, tisztesség vagy igazság, hanem teljesen mást tartunk értéknek. Sok ember nem tudja, mi hiányzik az életéből, pedig ez nem más, mint az igaz szeretet.

Nekünk, mindnyájunknak az a küldetésünk, hogy a reményt tápláljuk a körülöttünk élő társainkban. Nagyon nagy rá az igény! Sokakban nem is tudatosul a reménytelenség, csak rosszul érzik magukat, félnek, indulatosak, elkeseredettek. Mindennapjainkban is elég nagy a zűrzavar: nyomasztó a járványhelyzet, nyakunkon az év végi zárás, a karácsonyi bevásárlás, takarítás, ajándékkészítés, családi programok torlódnak egymásra.

Mégis a hozzánk közelítő ünnep, Karácsony ünnepe, egyre nagyobb fényességgel világít ebben a sötétségben. Várjuk a megérkezését, csendességét, még talán akkor is, ha nincs kivel megosztanunk ezt a napot.

Mi tehát Karácsony titka? Az, hogy megmutassa a szeretet útját! A szeretetet nem lehet ráerőszakolni senkire, nem lehet törvénybe iktatni. A szeretet úgy jön létre, hogy ráeszmélünk, szükségünk van egymásra. Rájövünk, hogy mit ér az életünk a másik nélkül.

Ne gondoljunk rózsaszínű álomra, hiszen az élet gondjait nem spórolhatjuk meg. De gondoljunk gyermekeink örömére a karácsonyfa alatt, gondoljunk egy idős hozzátartozónkra, aki segítségünkért hálás nekünk, vagy gondoljunk önmagunkra, amikor hibánkért megbocsátást kaptunk valakitől. Ha tápláljuk, kiegészítjük egymást, értelmet és örömet adunk közös életünknek.

Kedves Oroszlányiak!

Engedjék meg, hogy az év végéhez közeledve, köszönetet mondjak mindazoknak, akik egész évben segítették településünk fejlődését és az önkormányzat munkáját.

Kívánom mindenkinek, hogy a szeretet és a vele járó békesség tegye széppé az ünnepeket, leljék meg örömüket szeretteikben és embertársaikban.

Áldott, békés szeretetteljes karácsonyt kívánok mindenkinek!