A ma már ritka névhez számos hiedelem és jóslás kapcsolódik. Egyed a középkor népszerű szentje, görög származású bencés rendi szerzetes volt, akit a koldusok, a nyomorékok és leprások védőszentjeként tiszteltek.

Egyed ünnepe naptári helye miatt őszkezdő napnak számít. Sok helyen ekkor kezdték a búza vagy a rozs vetését. Azt tartották, hogy aki Egyed napján veti el a búzát, az bő termésre számíthat. Néhol a szőlővel kapcsolatban is alakultak ki hiedelmek, például gonoszelhárító varázscselekmény: virradat előtt a gazda körbe járta a szőlőjét, négy sarkán összekötötte a gallyakat, hogy a tolvajok elől elzárja a birtokot. Ettől a naptól fogva nem volt szabad a szőlőskertben szekérrel járni.

Ilyenkor kezdték hizlalni a disznót, melyet karácsonykor akartak levágni. Néhány tájegységben szeptember 1-jén annyi ételt adtak a jószágnak, hogy hagyjon is belőle. Így szólt a régi regula: ha elmúlt Egyed, a jószág már ehet.

Az erdélyi református településeken a jószágoltalmazó Egyed ünnepén álltak szolgálatba a pásztorok, akik e naptól hat hétig nem vettek tiszta holmit magukra.

Forrás: Sokszínű Vidék