Tűzoltásra Európában a 15. századtól úgynevezett “vízipuskát”, a 17. századtól “gólyanyakú fecskendőt” használtak. 1829-ben Amerikában, 1873-ben pedig Pesten alkalmaztak a bátor tűzoltók a pusztító lángok eloltására úgynevezett gőzfecskendőt. A múlt század elején jelentek meg az első villamos-, és belső égésű motorral meghajtott fecskendők, utána pedig a centrifugál-szivattyú, amelyet a mai, korszerű gépjárműfecskendőkön is alkalmaznak. A második világháború után kezdték használni a porral, illetve habbal oltó fecskendőket.

Széchenyi Ödönnek, a „legnagyobb magyar” fiának, a magyar tűzvédelem legfontosabb alakjának közbenjárására a tűzvédelem eszköz- és követelmény-rendszerének kidolgozásával, saját szaklap és segélyegylet alapításával megalakult a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség (1870), amely 1936-ban az első tűzvédelmi törvény kiharcolásával alapozta meg tekintélyét.

Az új katasztrófavédelmi törvénnyel az önkormányzati fenntartású hivatásos tűzoltóságok a katasztrófavédelmi szervezet részévé váltak, az ő munkájukat önkéntes tűzoltó egyesületek segítik.

A jeles nap alkalmából az oroszlányi Önkormányzati Tűzoltóparancsnokság elnöksége koszorút helyezett el a Szent Flórián téren álló kopjafánál, majd a 2019-ben elvégzett kiemelkedő teljesítményért átadták „Az év tűzoltója” elismerést, melyet Pintér Dávid vehetett át.

A hivatás társadalmi elismertsége megkérdőjelezhetetlen. Nagy támaszt jelentenek a tűzoltók számára a családtagok, tehát a tűzoltónap róluk is, és a köszönet nekik is szól.