A megemlékezés nyitányaként Salamon Gyöngyi, a környei Művelődési Ház igazgatója József Attila: Születésnapomra című versét szavalta el.

A jeles alkalomból a város általános iskoláinak és gimnáziumának diákjai külön-külön is versekkel tisztelegtek, majd közösen mondták el a tragikus sorsú költő „Tavasz van! Gyönyörű!” című csodálatos szerzeményét.

A Magyar Költészet Napja okot ad arra, hogy pár percre lelassítsunk, megálljunk és gondolkozzunk. Azokról a dolgokról, amiket már a költők is évszázadok óta próbálnak megfejteni: szeretet, gyűlölet, világ, haza, háború. Ezekben a versek sokat segíthetnek, hiszen a magyar költészet szinte kiapadhatatlan forrás mindazok számára, akik szeretnék megismerni nyelvünket, kultúránkat és történelmünket.

József Attila, a „költőóriás” mindössze harminckét évet élt, mégis az Ady Endre utáni magyar líra legjelentősebb alakja. A második világháború után a hazai költészet ünnepelt vezéregyéniségévé vált, miközben számos művét elhallgatták. Életműve zárt egészet mutat: teljes emberi magatartást, egységes, befejezett életutat fejez ki, nemegyszer a legmagasabb szinten. Ezáltal foglal helyet nemcsak a magyar, hanem a világirodalom nagyjai között is.