A szökőnap tehát minden negyedik év február hónapjába illesztett toldaléknap. Sokan úgy gondolják, a szökőnap a plusz egy nappal, azaz február 29-ével azonos. Ez a valóságban azonban nem így van. A szökőnap a szökőévekben mindig február 24-re esik.

A rómaiak hagyományaira vezethető vissza a február 24-re illesztett toldaléknap. A régi római naptár szerint ugyanis a március 1-jét megelőző hatodik napra esett a szökőnap, amelyet annak “kétszer mondásával” illettek. Így a római naptár szerinti szökőévekben február 24-ét február 24-e követte. Az, hogy a mai napig február 24-e a szökőnap, a római naptár iránti hagyománytiszteletből fakad.

Hogy február 29-e a Gergely-naptárakba bekerülhetett, nyilván azzal is magyarázható, hogy modern világunkban nagy keveredést okozna a duplikált február 24. A naptárreformok idején bizony adott okot vitára a római kalendáriumok szökőnapja, hiszen az logikusan a Gergely-naptárban február 25-re kellene, hogy essen. Mégsem az, hiszen a naptáralkotók ebben megtartották a rómaiak hagyományait.

Fogadjuk el hát, hogy a rómaiak ilyen különlegesen, “visszafelé” gondolkodtak a naptárszámítás terén, és ebből következően a szökőévek szökőnapjai mindenkor február 24-re esnek.