Ronda és nem finom, majdnem ehetetlen. Némi gonoszsággal így is hozzáállhatnánk a birsalmához, melyet igazából főve fogyasztunk. A birsalmasajt csemegének számít és időnként tényleg kedvet is kapunk hozzá, valahogy úgy, ahogyan a nugáthoz. Dióval elkészítve pedig tényleg egész ízletesnek számít.

Kompótként sült hús mellé első osztályú kiegészítést jelent, míg mások a belőle főzött pálinkára esküsznek, mely éppen a szezonját éli így az ősz tájékán.

Évszázadokkal ezelőtt királyok és királynők elesége volt, népszerűsége az almával és a körtével vetélkedett a társadalom más rétegeiben is. Fénykora azonban a királyok korához hasonlóan leáldozott.

A Kaukázusban és Nyugat-Ázsiában őshonos édes-fanyar gyümölcs Európában Spanyolországban, Franciaországban és Portugáliában lett egykor különösen népszerű, gyümölcszselé és dzsem formájában. A marmelád kifejezést pedig eredetileg a birsalmából készített dzsemre használták, mely a portugál marmelo szóból ered.

A birsalmakrémet szendvicsekhez is felhasználják vagy desszertként szolgálják fel sajtokhoz. Rostos a húsa, amit magas C-vitamin, cink, réz, vas és kálium tartalmának köszönhetően is egészségesnek tartanak.

Forrás: Sokszínű Vidék