A helyi Rákóczi Szövetség által szervezett eseményen Nagy Csaba elnök köszöntötte az evangélikus gyülekezeti teremben egybegyűlt meghívottakat, érdeklődőket – köztük Lazók Zoltán polgármestert, Rajnai Gábor és Szabó Mihály alpolgármestereket, Emődi Ferencnét, a Járási Kormányhivatal vezetőjét -, majd emlékeztetett arra, hogy immár huszonhatodik alkalommal kerül sor az eseményre, amely hagyományosan az év egyik első közösségi rendezvénye.

Megemlékező előadásában Nagy Roland történész, a tatai Kuny Domokos Múzeum munkatársa, a civil szervezet elnökségi tagja így idézte fel az eseményeket: egy 1942. január 22-én született, s írásba nem foglalt döntés értelmében a magyar hadvezetésnek kilenc gyalogdandárt, egy páncélosdandárt és egy repülőköteléket kellett a 2. hadsereg-parancsnokság alárendeltségében kivezényelni a keleti hadszíntérre. Az 1943. január 11-én kezdődő Don menti ellencsapásban elesettek és fogságba esettek pontos számát megállapítani máig nem lehet, azonban a szovjet csapatok harcmódja miatt a foglyok száma aránylag csekély volt, és ezek nagy részének sorsáról sem sokat tudunk. 26-27 ezerre tehető azok száma, akik fogságba estek, és akik közül csak kevesen térhettek haza. Az 1943. januári, februári súlyos veszteségek nagyságáról, s meglevő összegyűjtött létszámról 1943. február közepétől kezdtek folyamatosan jelentést tenni a csapatok. Veszteség kartonjuk bemutatásával több Oroszlányból származó katona is nevesítve lett, akik az egyenlőtlen erők küzdelmében harcoltak a fronton.

- Több mint 120 ezer főre tehető a 2. hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során megsebesült, elesett, s fogságba esett honvédek száma – fogalmazott az előadó.

A prezentációt követően a kegyeleti ünnepség az evangélikus templom falán elhelyezett emléktáblánál folytatódott, ahol Farkas Etelka lelkész mondott imát, majd az önkormányzatok –városi, roma és szlovák - mellett civil szervezetek és intézmények képviselői, valamint városlakók helyezték el az emlékezés koszorúit, virágait, mécseseit.