A leander azonban mérgező! Leginkább a növény tejnedve, de az arra érzékenyeknél a növény érintése is heves viszketést, égő érzést vált ki. Annak ellenére, hogy tudunk néhány gyógyhatásáról, a leander házi használatától tartsuk távol magunkat!

A növény azok közé a botanikai remekművek közé tartozik, amelyekben gyönyörködünk, de közelebbi kontaktusba nem kerülünk vele. A virág köntösben ringó kerti gyilkosok koronázatlan királynőjét csodáljuk, szeretjük nézni, eltelünk az illatával – és a jó gazda gondosságával ügyelünk érinthetetlen szépségére.

Mérgező volta miatt fontos a rovarriasztó hatása. Az ajtóba, a teraszra azért szoktak leandert ültetni, mert elriasztja a legyeket, szúnyogokat.

A leander, vagy más néven babérrózsa igazi mediterrán növény, és ahogy melegszik nálunk is az éghajlat, úgy lesz egyre kedveltebb a hazai kertekben. Teraszokon, erkélyeken a balatoni nyaralók mellett szinte már kötelezővé vált egy-egy leander – vagy akár egy csoportnyi belőle. Noha nálunk nem lesz olyan szép a „leandersövény”, mint Dél-Olaszországban, ha jó helyre kerül, csodájára járhatunk virágpompájának. Jól mutat a gyepben, szoliterként, vagyis magányos növényként elhelyezve. Így akár egyetlen dekoratív példánnyal is csodát művelhetünk, és a tekintetet odavonzhatjuk a szépséges babérrózsára.

Örökzöld növény, ami azt jelenti, hogy mindig van rajta lomb, ám leveleit is folyamatosan hullajtja, míg mindig újabbak fejlődnek az ágakon. Nem is a tűnő lombja miatt, inkább különlegesen szép virágai miatt lett oly kedvelt. A hajtásvégeken nyíló szimpla, dupla vagy olykor a duplánál is gazdagabb virágai a fehértől a rózsaszínen át egészen a mályvaszínű variációkig számtalan változatban megjelennek. Mivel mediterrán növény, imádja a napot, a meleget. Bőséges öntözést kíván, és mivel hosszan virágzik, tápanyagigénye is nagy. Még nyár végén is érdemes tápoldatozni, hiszen ha hosszú az ősz, akkor még sokáig örvendezhetünk virágai láttán.

Akinek van, tudja: a leander kényes jószág. Ahogy közeledik a tél, be kell vinni a hideg elől. A leanderek „sétáltatásával” nem érdemes megvárni az elő fagyos napokat. Ugyan 1-2 fokos mínuszt kibírnak a jól fejlett növények, de külső és belső hőmérséklet különbsége sokkot idézhet elő, és ez erősen visszavetheti a növényt a fejlődésben. Legjobb azt a napot kiválasztani, amikor a kint és bent is, a téli szálláshelyén hasonló a hőmérséklet. Így a dédelgetett szépségünk ereje teljében indul neki a télnek – és boldogabban sóhajt majd bele az új tavaszba.