Ekkor Jézus feltámadását ünnepelik, akit a Biblia szerint pénteken feszítettek keresztre, de harmadnapra feltámadt, kereszthalálával pedig megváltotta ez emberiség bűneit. A vallási vonatkozások mellett a népszokások is fontos szerepet kapnak az ünneplésben, az ősi termékenységi ünnepekkel is egybeesik, amelyek szintén a feltámadást, újjászületést éltetik.

A magyar Húsvét szó a Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyven napos nagyböjt lezárására utal. A nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig tart és a húsvéti szent három nappal zárul. Virágvasárnap ünnepekor a templomokban körmenetet tartanak és barkát szentelnek. Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékeznek, Nagyszombat pedig a húsvéti örömünnep kezdete. Szombat este tartják a templomokban a húsvéti vigíliát, a mise végén pedig körmenetet tartanak Jézus feltámadása alkalmából.

Megünneplésében a népszokások is nagyon fontos szerepet játszanak. Húsvétvasárnap az emberek étellel megrakott kosárral mentek az ünnepi szentmisére, az ételszentelés hagyományának részeként. A kosárban megtalálható húsvéti sonka, bor, kalács, tojás és bárányhús azóta is általában felkerül az ünnepi asztalra. Az ételeknek természetesen jelentősége, hagyománya van. A bárány és a bor Jézus testét és vérét jelképezi, a tojás az újjászületés és a családi összetartás jelképe.

A legismertebb népszokás a húsvét hétfői locsolkodás és tojásfestés. A locsolás a víz megújító erejébe vetett hitből ered, így a fiúk valóban az elhervadás „veszélye” miatt locsolják meg a lányokat húsvétkor, a tojás pedig a termékenységet szimbolizálja.