1857. március 8–án New York utcáin a nők évszázados küzdelmét és elnyomását elevenítik fel: közel negyvenezer textilipari munkásnő indít sztrájkot az emberibb munkafeltételekért és magasabb fizetésért.

Ezt követően 1866. szeptemberében a Nemzetközi Munkásszövetség első kongresszusán szólalnak fel először a nők munkához való jogáról, és hogy nem csak a tűzhely mellett képesek gyereket nevelni. Ennek hatására egyre többen kezdenek tüntetni és felszólalni azért, hogy a nők szavazhassanak és dolgozhassanak.

Az 1889–es közgyűlésén Clara Zetkin beszédében hirdette a nők jogát a munkához, az anyák és gyerekek védelmét és a nők széles körű részvételét az országos és nemzetközi eseményekbe.

1910–ben határoznak először arról, hogy hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközileg is nőnapot tartanak, aminek hatására 1911. március 19-én Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban a világon először megtartják a nemzetközi nőnapot.

1917. március 8–án Oroszországban a nők kenyérért és békéért tüntetnek. Ettől függetlenül, egyéb okok miatt II. Miklós cár lemond, megalakul a polgári kormány, amely szavazójogot biztosít a nőknek – így válik véglegessé a nőnap végső dátuma.

Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált, és az eseményt szovjet mintára március 8-án tartották meg.

A rendszerváltás után a nőnap hazánkban elvesztette eredeti munkásmozgalmi hangulatát, helyette a virágajándékozás dominál.