- Emlékezzünk Aradra! Igen, emlékezzünk! Emlékezzünk a hősökre, akik végigküzdötték a szabadságharc csatáit, és dicsőség helyett bitófa, vagy enyhébb büntetésként golyó általi halál jutott nekik osztályrészül – kezdte beszédét Lazók Zoltán, majd a polgármester arra hívta fel a figyelmet: Sajnos korunkból nemcsak a hősök, a gesztusok is elfogynak. Jó lenne egy olyan világban élni, ahol a tévedést beismerés követi, ahol elhangzik a sértés után a bocsánatkérés, és ezt nem tartja senki a gyengeség jelének. Arad gyertyái az erkölcsi példát világítják meg nekünk. Tanuljunk történelmünk nagy alakjaitól, és a széttöredező magyar valóságban addig nyújtsuk egymás felé a kezünket, amíg az átér a szakadék felett. Tolsztoj igazsága legyen vezérfonalunk: Fogjunk össze mind, akik szeretjük a jót, és legyen zászlónk a cselekvő erény!

Nagy Csaba, a szövetség helyi elnöke azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy az 1848-49-es szabadságharc, az aradi vértanúk emléke óriási erkölcsi és eszmei erőt képvisel ma is. Figyelmeztet arra, hogy a magyar történelem oltalmazása és ápolása minden új nemzedék becsületbeli kötelessége.

- Ma is méltósággal és tisztelettel emlékezzünk a szabadságharc áldozataira, akik katonai esküjükhöz híven, az alkotmány kötelezettségeit betartva és teljesítve feláldozták a legdrágábbat, az életüket. Ők is és a hozzájuk csatlakozók is büszkén vallották Kölcsey Ferenc bölcs gondolatait: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökül, ha kihunysz: a haza minden előtt.” – mondta Nagy Csaba.

A megemlékezést Simonics László tárogató előadása, a kecskédi Gróf Esterházy József Nemzetiségi Lovasbandérium díszőrsége, a Bányász Népdalkör ünnepi összeállítása, valamint Szabó Gyula Győző előadóművész és felesége fellépése tette emlékezetesebbé. Az eseményen Oroszlány önkormányzati, járási, politikai és társadalmi szervezeteinek, intézményeinek képviselői, valamint magánemberek helyezték el a megemlékezés virágait, koszorúit az emlékmű talapzatánál.