Licskó István keramikus vendégeskedett szerda délután a Borbálai Közösségi Házban a nyugdíjas klub vendégeként, aki az agyagozás fogásai mellett verseivel is megismertette a résztvevőket.

- Az agyag formázható, száradás után pedig, vízbe mártva újra formázhatóvá válik, egészen addig, míg égetéssel, festéssel el nem éri végleges alakját. Az alkotás folyamatának, az elkészítendő tárgyak funkciójának csak a képzelet szab határt, mondta többek között a művész, aki a gyakorlatban is bemutatta a korongozás, agyagozás technikáit.

- Tizenkét éves voltam, amikor elhatároztam, hogy fazekas leszek. Konok kitartásom eredménye, hogy 1981-ben Sárospatakon középiskolám befejezése után fazekas (keramikus) lettem. Ott olyan kiváló mestereim voltak, mint Szkircsák Ferenc, és testvére Szkircsák Ilona a népművészet mesterei. Munkáimból talán kitűnik, hogy szívesen kísérletezek. Aki egy kicsit is belekukkantott, vagy próbálta ezt az ősi mesterséget az tisztában van vele, hogy sok-sok kudarc is éri az embert. Ezeknek a kudarcoknak a leküzdése a cél. Ha ez sikerül, akkor semmihez sem hasonlítható érzés tölti el az alkotót – fogalmazta meg ars poeticáját Licskó István

2018. október 11., 11:30