Első férjét a házasságkötés után pár hónappal elvesztette a II. világháborúban. A kuláküldözés, az „önkéntes” beszolgáltatás és a Tsz-be való belépés mind, mind sújtották az életét. Irénke mindezek ellenére tanult, dolgozott és tagja volt a buzsáki hagyományőrző néptáncegyüttesnek, szakácsként pedig főzőversenyeket is nyert.

A második férjével (aki 1949-ben tért haza orosz hadifogságból) 1950-ben kötött házasságot, melyből egy leánygyermekük született, majd 1958-ban Oroszlányba költöztek. A férje megbecsült bányászként az Oroszlányi Szénbányák Vállalatnál dolgozott. A XXIII-as aknától ment nyugdíjba, és 1994-ben az első dédunoka megszületése előtt pár hónappal hunyt el. Két unokája és öt dédunokája színesíti a dédi idős napjait, akik a pénteki családi ünnepségen is elhalmozták szeretetükkel Irénke nénit.