A felvidéki Léva városában is méltóan emlékeztek meg az 1848-1849-es magyar szabadságharc 170. évfordulójáról. Az ünnepi beszédre Nagy Csabát, a Rákóczi Szövetség oroszlányi elnökét kérte fel a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség (CSEMADOK) ottani elnöksége.

A program a lévai temetőben lévő emlékhelyen vette kezdetét, majd este a történelmi vár tövében lévő, ma már közművelődési feladatokat ellátó zsinagógában folytatódott. A zsúfolásig megtelt teremben Török Alfréd, a CSEMADOK települési elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Ezt követően Nagy Csaba lépett a mikrofonhoz, aki Petőfi Sándor naplójának, 1848. március 15-én írott soraival kezdte visszatekintését: „Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szívembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai. Ma született a magyar szabadság!”

A szónok felidézte 1848-1849. kiemelkedő történelmi pillanatait, és arra figyelmeztetett, hogy a szabadságharc örökségének oltalmazása és ápolása minden új nemzedék becsületbeli kötelessége.

- Ha már semmink sincs, akkor is tudunk két dolgot adni a hazának: hitet és megértést. Hinnünk kell abban, hogy ha ezer helyről vágnak, aláznak, kitaszítva és kigúnyolva, akkor is mennünk kell tovább a megkezdett úton, mert nincsen másik utunk. A forradalmi gondolatok erkölcsileg győztek, hisz mindaz, amiért kirobbant, ma már mind a miénk. Győztek minden megemlékezésben, a hősök megidézésében, minden elmondott imában, minden hétköznapon és ünnepen, csakúgy, mint ma itt, a lévai zsinagógában történő tiszteletadáson – fogalmazott Nagy Csaba.

Az ünnepi műsorban felléptek többek között a magyar tannyelvű alapiskola és gimnázium diákjai, Kovács Barnabás, a Juhász Gyula Irodalmi Színpad tagja, Mészáros Lajos és Ménkü Milán citerakettőse és Korpás Éva népdalénekes, akit Madarász András kísért a különböző hangszereken.

2018. március 16., 09:08